Az én szöszi, megmentő ír manóm - gondoltam, és elmosolyodtam.
Nagy nehezen megtaláltuk a hátsó ajtót a fiúk szerencsétlenségére, mert fél óra késéssel kezdték el a koncertet. Gyorsan leszaladtunk a színpadról a VIP részlegbe aztán kezdődött a koncert. Eszméletlen volt, mindenki ordítozta a szöveget, a fiúk szokás szerint versenyeztek, most a fekvőtámaszon és a farkasszemnézésen volt a sor. Nem tudom mi értelme volt, de mindegy. Bár kisit gáz volt, hogy Ronnie és Blake is kiabálta a dalokat én meg néma csöndben álltam kettőjük között... Annak ellenére, hogy nem akartam elmenni, egész tűrhető volt, ami nálam nagy szó nekik. Koncert után át kellett mennük a fiúkhoz, a csajok addig nyaggattak, amíg bele nem egyeztem. Mondjuk semmi kedvem se volt ott lenni, valamivel jobb, mint egyedül dekkolni a szobámban. Amikor Liam félrehívta Louis-t, megint rámtört a lelkiismeret furdalás. Nagyjából sejtettem a dolgot, miről beszélnek. Gondoljatok bele: Liam nem akarja örökbe fogadni Ronnie-t, Louis nagykorú és jó barátja is. Vajon mit akarhat tőle? Szerintem egyértelmű, de nem kiabálom ki. A többieknek fel sem tűnt a dolog, együtt nevettek valamin, aztán megkérdeztek engem is a dologról:
-Ugye milyen hülye az unokatesóm?-mivel fogalmam sem volt, egy "aha"-val elintéztem a dolgot, felálltam és a konyha felé vettem az irányt. Tudom, nem lett volna szabad hallgatóznom, de nem bírtam megállni. Liam nagyon magyarázott Lou-nak, kézzel-lábbal mutogatott közben.
-És van még egy dolog, amire nem rég jöttem rá és csak az a megoldás, ha te megteszed helyettem!
-Mi az?
-Állítólag rokonok vagyunk... Ronnie távoli rokonom és ha megtudná ezt akárki, nagy baj lenne. De...
-MIVAN? Jesszus! ÉS ezt miért nem mondtad?
-1 hete tudom, anyukám említette amikor elkezdtünk róla beszélgetni...De ha te megtennéd, nem derülne ki és akkor minden rendben lenne. Kérlek!
-Erről Tara-nak is tudnia kéne...Először beszélek vele, de rajtam ne múljon!
-Köszönööööm!-ölelgette Li, még meg is forgatta a levegőben. Mostmár muszáj volt bemennem a konyhába, egyrészt mert kínosan éreztem magam, másrészt mert nagyon szomjas voltam.
-Császtok! Van valami pia?
-Sz...szia.-köszönt Liam. Szemében láttam a kérdést: "hallottál mindent?". Én meg egy "aha, bocsi" nézéssel lesütöttem a szemem. A kínos csendet Louis törte meg:
-Cola, Fanta vagy valami alkoholos.
-Tökmindegy, kihoznád majd nekem?
-Aha.
Másnap ébredéskor nagyon megijedtem. Teljesen ismeretlen környezet, azt se tudtam merre induljak el. Körbenéztem a szobában, sehol senki. Szép, modern szoba, fehér és kék falak, nagy plazmatévé a falon az ággyal szemben, udvarra néző kilátás. Mind szép és jó, de akkor se tudtam hol vagyok! Kiléptem a szoba ajtaján, rögtön felismertem mindent. Az ajtóra pillantottam, amire egy ír zászló volt felragasztva. "Úr isten, mi történt este?"-gondoltam, aztán magamra pillantottam. Ruházatom teljes, úgyhogy valószínűleg semmi. Lementem a nappaliba körülnézni, ott se találtam senkit, konyha is üres, fürdő kihalt. Hol a fenében vannak a többiek?? Végül a hálószobákba is körülnéztem. Nem kellett volna. Blake és Harry összebújva feküdtek az ágyon és khm...meztelenek voltak. Szerencsére nem láttam semmit, mert derékig be voltak takarózva de akkor is szétvetett az ideg. Bevágtam magam mögött az ajtót, aztán felderítettem a maradék szobákat is. Mindenki aludt. Végül kimentem az udvarra, mert elég kellemes idő volt és nem ártott kiszellőztetni a fejemet, mert elég sok gondolat kavargott benne. Leültem a medence szélére és belógattam a lábaimat, úgy fürkésztem az eget. Aztán valami hirtelen lerántott a víz alá. Rögtön szívrohamot kaptam, de amikor feleszméltem, püfölni kezdtem a víz alatti "gyilkosom".
-Engedj el te ****************** *********** ****************!-ezt jobb ha senki sem hallja...
Aztán a "fehér cápa" felbukott a víz alól, levegő után kapkodva és a fájó hátát fogdosva.
-Te állat vagy! Eltörted a gerincem!
-Ez jár, ha valaki szórakozik velem!-nevettem gúnyosan.
-Ez tetszik.-megfogta a kezeimet, közelebb húzott magához és átkarolta a derekam. Nem tudtam mit tegyek, nem nagyon volt még ilyen velem, igazából lefagytam.
-Valami baj van?
-N...nem, csak...-dadogtam zavartan.
-Hűha, a kemény csaj összezavarodott!-vigyorgott gúnyosan. Nem válaszoltam, csak szorosan átfontam karjaimat a nyakán, lábujjhegyre álltam és nyomtam egy puszit az orrára.
-Nagyon hideg van... Bemegyek.
-Én is.-Niall óvatosan kiemelt a vízből (nem baj, hogy 1 méterrel arréb volt a létra...) megfogta a kezem és besétáltunk a lakásba. Még mindig mindenki aludt, úgyhogy kettesben megreggeliztünk és jókat nevettünk.
-Szóval...az este...történt...
-Semmi. Csak kisit bepiáltál és felvittelek. ÉN meg a kanapén aludtam idelenn.
-Áh...köszönöm. Este elmegyünk valahová?
-Jó, de ezt nekem kellett volna kérdeznem.
-Bocs, akkor nem mondtam semmit.
-Eljönnél velem vacsorázni?
-Természetesen, uram!-pukedliztem egyet, aztán ledőltem röhögve a kanapéra.
-Srácok, aki még nem ismerné Tara-t annak üzenem: ő itt Tara a barátnőm.-a többi lány kedvesen üdvözölte, de én csak meg akartam ismerni, hogy Ronnie jó kezekben lesz-e. A csajokkal elég jól elvagyok, de a fiúkkal még mindig nem békéltem meg. Talán a visszautasítástól félek, mert a múltban mindig hittem az embereknek aztán jól kihasználtak és eldobtak mint egy használt papírzsepit...
-Szia, Hope vagyok!-kezet fogtam vele és rögtön félre is hívtam.-Ronnie jófej csaj. Ha érted mire célzok.
-Nem nagyon.
-Majd pár percen belül megtudod, de én egy szót se mondtam, oké? A lényeg, hogy Ronnie-nak nagy a szíve és mindent pozitívan vesz. Egy igazi energiabomba de mégis érzékeny lelkű. Azt hiszem, már segítettem. Na megyek, mert gyanús lesz a dolog.-szegény tiszta hülyének nézett, de a következő 10 percben mindent megértett. Hármasban beszélt a két fiúval, de közben rám pillantgatott. Végül már Ronnie-t is odahívták, aki sírva fakadt. Nem tudtam, hogy örömből vagy szomorúságból, mindenki furán nézett feléjük.
-Köszönöm!-mindenkit körbeölelgetett és puszilgatott, nem győzött nekik hálálkodni. Viszont az ez utáni eset nagyon megdöbbentett mindannyiunkat (kivéve engem és Louis-t), még Liam-et is. Ronnie Liam derekára kulcsolta a lábát, a nyakát átkarolta és megcsókolta. Nagyon aranyosak voltak együtt, bár Liam a közönséget látván kissé elpirult. Ronnie csak vigyorgott és egész nap pattogott, nem lehetett leállítani.
Másnap már otthon ébredtünk, amúgy is sok dolgom akadt, mert 2 napig nem csináltam szinte semmit, meg munkába is kellett mennem. Szokásosan elvonszoltam magam a munkahelyemre, aztán elterültem egy kanapén az utasításra várva. De Mr.Peterson nem jött, nem ordítozott senkivel, nem kavart Pearcy-vel. Valami nem volt a helyén, minden olyan üres és csendes volt. Elkezdtem az előadótermek között mászkálni, de mindegyik kongott az ürességtől. Végül a főnököm irodájába nyitottam be, de már megbántam. Nem akarom részletezni, mit csináltak az íróasztalon, a lényeg az, hogy nem szerződést írtak... Rájuk vágtam az ajtót, aztán bementem a legnagyobb terembe, oda ahol múltkor összetalálkoztam Harry-vel és bementem a színpad mögé. Volt ott egy kis ajtó, aminek csak én tudok a létezéséről, múltkor még takarítás közben találtam egy kulcsot meg az ajtót is. Egy kis terembe nyílik, talán még az épület bővítése előtti időszakból, de akárkit kérdezek, nem ismer olyan kis termet. Az egész nincs 4x4 méter, csak egy nagy szőnyeg borítja a régi parkettát és az ajtóval szemben lévő falnál van egy nagy kanapé és mellette két fotel. A falakról már szakadozik le a csíkos tapéta, a szőnyeg foltos, a kanapé kicsit szakadt, de ennek ellenére jó ide elvonulni, ha felb*sszák az agyam. Elővettem az újságot, amit még munka előtt vettem és olvasni kezdtem. Már rögtön a címlapon megbotránkoztam, hogy hogy lehetnek ilyen sztárok és milyen hülye pletykák vannak...Aztán megakadt a szemem az egyik sarokban lévő feliraton: "Harry már megint becsajozott??-23. oldal". Fellapoztam az újságot és olvasni kezdtem a cikket:
"Harry Styles, a 1D szépfiúja a mai napokban megcsillogtatta nőcsábász énjét. Egy héten belül két lánnyal is látták, bár az első kiszemeltje nem nagyon viszonozta az "érzéseit". A sikeres koncertjük után 3, eddig ismeretlen lánnyal indultak haza, akik csak másnap este hagyták el a villát. Vajon összejön Harry-nek a dolog? És ki a 3. lány? És mit csinált az első csajjal? A következő számban interjút ad Harry Styles!"
A mocskos szemetek, a sok hülye újságíró! Minek avatkoznak bele mások magánéletébe? Talán mert az övéké túl unalmas? Kit érdekel?! Verje a fejét a falba és mindjárt nem olyan átlagos. Legalább betöri azt a nyomorult pofáját... Sikeresen megint felidegesítettem magam, de nem csak ezen a cikken, hanem a mellette lévő oldalon is. Volt egy kép rólam és Niall-ről, ami akkor készült, amikor a medencében megpusziltam az orrát.
"Úgy látszik, Harry az elhasznált dolgokat Niall-nek dobja..."
Azt a rohadt életbe, miket ki nem találnak! Rögtön hívtam Rikki-t, hogy vigyen el erről a helyről és menjünk a fiúkhoz.-Ez mi a *****?!-vágtam le az újságot az étkezőasztalra a kaják közé.
-Egy újság.
-Nem úgy értem!
-Egy havonta megjelenő pletykarovat, amelyben sztárok életét turbózzák fel, hogy ne tűnjenek olyan unalmasnak.
-Mint például a tiéteket. Nézzétek meg a 23-24. oldalt!
A fiúk csak bólintottak egyet, kinyitották, elolvasták és ettek tovább.
-Mivan? Titeket nem érdekel?
-Nem nagyon. Szokj hozzá, ha velünk akarsz lenni.
-De nem akarok veletek lenni!!-mindenki megbotránkozva nézett, Niall kiment a szobából és bevágta maga mögött a szobája ajtaját...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése