2013. június 7., péntek

Tizennegyedik fejezet.

(Írta: Nonoo M.)

-Sziasztooook!-nyitott be ordítozva Tara. Rögtön szétváltunk Niall-lel és eltávolodtunk egymástól a kanapén, mielőtt még meglátott volna minket.
-Szia, hát te?
-Louis-t keresem, otthon nem találtam. Már voltam a többieknél is, de senki sincs otthon...
-Elmentek pizzázni, nemsokára jönnek.
-Hát akkor megvárom.
Órákat ültünk még a kanapén beszélgetve, már este 11 lehetett, de még mindig nem jöttek haza.
-Fel kéne hívni őket. Aggódom értük.-hosszasan csöngött a telefon, de nem vette fel senki. Végül utoljára Liam-et hívtuk. A 6. csörgésre végre felvette.
-Hol a francban vagytok??-válaszát nem értettem, mert a háttérben dübörgött a zene és vad ordítozások szűrődtek át a telefonon keresztül.
-Mi van? Nem hallok semmit!! Bulizni vagytok??
-Na most már hallasz?
-Igen, végre. Mit csináltok?
-Épp egy partin vagyunk.
-Király, jó tudni...Nélkülünk?
-Nem akartunk titeket megzavarni. Még a vak is látja, mit akartok...-elvörösödtem, a mobilom pedig kiejtettem a kezemből. Niall-lel összenéztünk, végül Tara törte meg a kínos csendet.
-Nem pizzázni mentetek?-szólt most ő  a telefonba.
-De, csak Josh hívott, hogy egyik haverjánál party van és beugrottunk.
-És nem akartatok szólni véletlenül? Akkor csináltunk volna vacsit és nem rátok várnánk...-vettem át a telefont.
-Ne haragudjatok mi tényleg nem...
-Mindegy, maradjatok, majd összedobok valamit. Cső.
-Mit eszünk?-pislogott Niall.
-Ami hűtőbe van. Körülnézek.-Nem sok mindent találtam, néhány dobozos cola-t, fagyit, meg csirkecombot. Niall kérésére sültcsirke lett a választott vacsi, de mielőtt még nekikezdtem volna, elmentünk egy supermarket-be krumplit, ketshup-ot és piát venni. Szokás szerint nem volt egyszerű a vásárlás, sikeresen magamra nyomtam a ketshup-ot, mert már ki volt bontva én meg nem vettem észre és a pólómhoz szorítottam. A dekoltázsomnál sikeresen befolyt és végig piros lett a mellkasomnál a FEHÉR felsőm. Nagy nehezen kibotorkáltam abból a sorból, ahol voltam és Tara-t kerestem, mert nála volt a kabátom. Úgy elbújt, hogy 10 percig kerestem, addigra az üzlet összes vásárlója sikeresen megcsodálta piros felsőtestem.
-Mit csináltál?
-Csak magamat adtam...Mehetünk?
-Öhm...Még Niall nem végzett.
-Hol van? Ugye nem engedted...
-De. Fellökött és berohant az édességek közé...Sajnálom.
-Ne! Utána megyek!-szerencsétlen annyira telepakolta a kocsit mindenféle nasival, hogy nem látszódott ki mögüle.
-Jesszusom, te őrült vagy! Most szépen visszapakolunk!-felmarkoltam egy adagot, majd visszarakosgattam a polcokra. Ezt még vagy 10x megismételtem, hogy kiürüljön a kosár. Ő csak megszeppenve nézett a kaják után.
-Ne nézz ilyen bociszemekkel, nem kapsz! Na jó, egyet választhatsz! De csak egyet!!
-Köszönööööööm!-ölelgetett és puszilgatta az arcom.
-Eressz, vegyél valamit és utána fizetünk. Nem akarok ilyen pólóban még kóvályogni... Tara-val előre mentünk, láttam rajta, hogy beszélni akar velem.
-Most minden "heppi"? Mintha nem történt volna semmi...Talán még több, mint előtte volt.
-Fogalmam sincs, nem beszéltük meg... Olyan hirtelen megváltozott, mint amikor elment. Már...
-Már? Mit akartál?
-Nem lényeg...
-Ha már elkezdted, fejezd is be!
-Majdnem...lefeküdtünk, de nemet mondtam...
-Neeee! Nem hiszem el!
-Mit nem hiszel el?-csatlakozott Niall.
-Öhm...hogy...a ketchup foltot hagy a ruhán.-mutatott rögtönözve a pólómra Tara.
-Majd kapsz egy újat.-nyomott egy puszit az arcomra majd előresietett, mert észrevett egy üres kasszát.



-Jó reggelt!-hajolt le hozzám, hogy megcsókoljon. Mivel kómás voltam csak egy szájrapuszi lett belőle.
-Ühmmm...
-Látom mennyire szereted a reggelt.
-Hány óra van?
-Fél 7.
-Hol vagyok?
-Nálam.
-Minek keltettél fel?
-Suliba kell menned.
-Hol vannak a könyveim.
-Itt.
-Hogy kerülnek ide?
-Áthoztam.
-Miért kell suliba mennem?
-Jó, most már befejezhetnénk s kérdezz-feleleket, siess, 20 perc múlva reggeli lent!
-Ahhh...ruhám sincs...és a sminkjeim, a fésűm, a kiegészítőim, a...
-Anyukád mindenről gondoskodott, mára pakolt neked mindent. Iparkodj, mert ha te elkésel, én is.
-Jó, de beszélhetünk majd lent?
-Persze...
Gyorsan letusoltam, magamra kaptam a ruháimat, néhány karkötőt, a hajamat lófarokba fogtam a fejem tetején, úgy indultam le az étkezőbe. Éppen a konyhapultnál ügyködött, mögé osontam, átkaroltam és a vállára fektettem az állam.
-Mit eszünk?
-Hoztam  mekiből kaját meg kávét. Válogass!
-Okéééééé. Ráérsz?
-Aha.
-Ülj le! Szóval...az utóbbi másfél hónapról akartam veled beszélni.
-Szerintem nem érdemes...
-De én kíváncsi vagyok. Olyan hirtelen változtál meg, mintha semmi sem történt volna és ez zavar...Mert igenis durva voltál, most eg kényeztetsz folyamatosan. Miért?
-Furcsa dolgok történtek...Nagyon furcsa.
-Például?
-Idiótának fogsz nézni.
-Tippelek. Képzelődések, érdekes dolgok, amik eltűnnek, amikor másnak meg akarod mutatni, idióta álmok, amiket igaznak hiszel? Eltaláltam?
-Öhmm...Harry elmondta??
-Nem. Tapasztalat. Ha tudnád, mennyit szenvedtem, sírtam érted! Késő este bolyongtam az utcákon, a sarokban ülve gondolkoztam, egyedül éreztem magam. Már mindent beképzeltem, ami elég furcsa volt... De amint észrevettem, te jól elvoltál...-a beszélgetésünket a telefonja csörgése törte meg.-Ki az?-nem válaszolt, csak fal fehér arccal meredt a kijelzőre, pislogás nélkül, majd a fejét köztem és a mobilja közt kezdte el kapkodni...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése