2013. június 20., csütörtök

Tizenhatodik fejezet.

(írta: Nonoo M.)


- Niall? - kérdeztem, de nem jött válasz. Sistergést hallottam a konyhából, úgyogy arra vettem az irányt.
  - Nos, találd ki, mi lesz ma az ebéd! - fordul meg a konyhapulttól Niall egy serpenyővel a kezében fülig érő szájjal.




Azzal a lendülettel, ahogy megfordult és kitárta a karjait, úgy pofán vágott a serpenyővel, hogy hanyatt vágódtam. Én a földön fetrengve, az orromat szorongatva vihogtam, mert mást nem tudtam csinálni ő pedig nem győzött bocsánatot kérni.
-Mondom, hogy nem gáz! Kicsit fáj, de túlélem. Már megszoktam, hogy ügyetlen vagyok. 
-Tuti, hogy nincs semmi gond?
-Hányszor mondjam még?? Inkább nevess te is! 
-Ezer százalék?
-Aha.
-Mondd már azt, hogy nagyon fáj!
-Minek? Ha egyszer nem, miért hazudnék?
-Ezért.-fölém hajolt a földön és gyengéd csókot adott a számra, majd egy puszit az orromra.
-Úr isteeen! Belehalok a fájdaloooooomba!-ordítoztam vigyorogva. Niall újra megismételte az előbbi csókot és akárhányszor abbahagyta, ordítoztam. Végül már a kanapén kötöttünk ki.
-Ki hívott reggel?-kérdeztem két csók között.
-Nem lényeg.
-Akkor miért döbbentél le?
-Mert a testvérem hívott, akivel rég beszéltem.
-Azt hittem, valami bajod volt...megijesztettél....
-Nem volt szándékomban. Ha szeretnéd, kiengesztellek.-rám kacsintott. Én nem válaszoltam semmit. Kicsit  féltem mert ÍGY még senkivel se voltam...Próbáltam nem kimutatni, de észrevette.
-Minden oké?
-Ühüm.
-Ha nem akarod, szólj!
-Akarom, csak...rossz emlékek kötődnek ehhez...
-Blant?
-Igen...
-Akkor gondoskodok róla, hogy elfelejtsd és én jussak mostantól eszedbe!-mosolygott kacéran, felkapott a karjaiba és felvitt az emeletre. Annyit mondhatok, ennél jobb estém még nem volt, de gondoskodok róla, hogy legyen jobb. ( ;) )



-Mennyi az idő?-morogtam Niallnek, aki épp a ruháit szedte össze a földről.
-Hajnali 3.
-Basszus, anyának azt mondtam, hogy otthon alszok... Hazamegyek!
-Beszéltem vele, nem baj, ha itt maradsz. Azt mondtam neki, hogy elfáradtál suli után és kidőltél a kanapén.
-Köszönöm. De reggel akkor is haza kell mennem a cuccaimért és a héten otthon is leszek. Nem akarom anyát egyedül hagyni, alig voltam vele az utóbbi időben...
-Rendben. De most inkább aludj tovább, majd fél 7-kor felkeltelek, úgy jó lesz?
-Igen.-nyomott egy puszit a homlokomra, lekapcsolta a villanyt és kiment a szobából. Nem voltam már álmos, azon gondolkoztam, hogy tud ilyenkor mászkálni a lakásban és egyáltalán mit csinál ilyen korán. Aztán inkább ráhagytam a dolgot. Ahogy körbenéztem a földön heverő ruhákon, visszatértek az emlékek, a legszebb pillanatok és a gyengéd érintések. Feledjthetelen éjszaka volt, az biztos és sikerült elfeledtetnie az éjszakát Blant-tel.
Fél óra gondolkodás után úgy döntöttem, lemegyek én is a nappaliba Niall-höz - ha egyáltalán ott van - de amikor kitakaróztam, rádöbbentem, hogy nincs ruha rajtam. Végül kerestem Nialler szekrényében egy pólót és egy rövidnadrágot, magamra kaptam és levágtattam a lépcsőn. Körbejártam az egész házat, az udvart, de nem találtam. Még a mobilját is megcsörgettem, de azt se vette fel. Ő nem, de más igen...
-Ki...ki az?-szóltam bele reggeli rekedtes hangommal.
-Maga kicsoda?
-Hope. Hope Donovan. És ott ki van?
-Azt most nem mondhatom el. Azt a megbízást kaptam, hogy elhívjam magát az Addlestead erdőbe, London délnyugati csücskébe.
-De...én minek mennék oda? És gondolja, hogy én elmegyek úgy hipp-hopp, ha hív egy idegen? Normális maga?? Én nem  is ott lakok, hanem London teljesen másik oldalán!
-Igenis tudja, ki vagyok... És el fog jönni, azt garantálom.
-Hát rosszul hiszi... Amúgy meg miért van önnél Niall telefonja?
-Éppen ezért fog eljönni. Itt van nálunk. És ha nem jelentkezik a megbeszélt helyen, súlyos, durva dolgok fognak történni, amit soha nem tud majd visszafordítani. Magán áll a döntés!
-Jól van, elmegyek! Mikorra pontosan?
-Mondjuk...3 óra múlva?
-Vagyis fél 7?
-Igen, akkor. Az erdő északi pontján.
-Nekem tanítás is van.
-Arról én nem tehetek. Vagy látod a drágalátos barátocskád, vagy nem. Engem nem zavar, nem az én dolgom. Viszhall!
-Hé! Várjon még!-reménytelen volt, hogy meghallották, mert előbb letette a telefont, minthogy kimondtam volna. Nagyon aggódtam, fogalmam sem volt, hogy jutok el oda és egyáltalán igaz-e az egész dolog. Más a sírógörcs kerülgetett, de sikerült visszafognom magam és felhívtam anyut.
-Szia anyuci! Reggelre rosszul lettem, beszólnál az iskolába? Azt hiszem mindjárt idehányok és a homlokom is forró...
-Rendben. Biztos azért dőltél ki este is olyan hamar. Akkor majd betelefonálok, szia kicsim! Ha gondolod, átmegyek.
-Nem kell, köszönöm, még a végén te is elkapsz valamit...Na megyek, eszek valamit. Szia!
Miután csigatempóban megettem a reggelimet, rádöbbentem, hogí már csak ásfél óra maradt és ha oda akarok érni, lassan el kell indulnom. Viszont ruhám még mindig nem volt, úgyhogy maradtam Niall pólójában, amit alul megcsomóztam, hogy ne legyen olyan bő, viszont kerestem egy másik nadrágot, ami nem annyira gáz, úgyhogy felvettem az egyik farmerjét. A szára egy csöppet hosszú volt, de megoldottam és felhajtottam.
Miközben szaladtam a buszhoz, amivel egy darabig eljutok London délnyugati része felé, a telefonomon azt néztem, hogy jutok tovább onnan, ameddig a busz visz.



7:32. Sehol senki. Berezelve vártam vagy 10 percet, de még mindig nem láttam senkit, csak suttogást hallottam. Körülnéztem, forogtam össze vissza de csak a fákat láttam magam körül. Csak egy hirtelen mozdulat volt az egész, és máris nem láttam semmit. Valaki zsákot húzott a fejemre és a karjaimat hátul összefogta. Ismerős volt a szorítás, de mégsem tudtam biztosan, ki az. Olyan ismerősen ismeretlen
-Be a furgonba, kiscsaj! Most!
-Jól van már ne üvöltözzön! Hallok én a szép szóból is! Tahó!
-Mit mondtál?!
-Jól hallottad, retardált!
-Hogy felbátorodtál!
-Eléggé ehez is!-úgy orrba vágtam - vagy valahol máshol, nem tudom pontosan mert nem láttam a zsáktól - hogy felordított és összeesett, amit a puffanásból hallottam.
Hirtelen elkapott egy másik kéz és berángatott a kocsiba. Az út elég zötyögős volt, kétségbe is voltam esve és rosszul is voltam, szóval örültem hogy megérkeztünk, mert majdnem kidobtam a taccsot.
-Szállj ki!
-Nem!
-Mondom, hogy szállj ki! Ne játszadozz!
-Nem nevezném ezt az egészet játéknak!
-Hááát... én igen.-most más hangon beszélt a férfi, és rögtön felismertem. Lerántotta a zsákot a fejemről és hozzávágtam.
-Hülye idióta! Tudod, hogy be voltam fosva? Örüljetek, hogy nem rókáztam hátra az idegességtől! Utállak! Mindenkit! Ezt még visszakapjátok és megtanuljátok, hogy ne kezdjetek ki Hope Donovan-nel!
-Ne legyél pukkancs, gyere ide te dilis!
-Én vagyok a dilis? Fejezd be, ez egyáltalán nem vicces!-annyira ideges voltam, hogy pattogtam össze-vissza és fenyegetően mutogattam mint az ötre.-Nagyon felidegesítettetek, elcsesztétek a napomat, a suliból is hiányoztam pedig nagyon sokat kell pótolnom, amivel ti is tisztában vagytok! Őrültek!
-Nyugodj már le!-ordított az arcomba Harry egy váratlan pillanatban elém hajolva. Még a madarak is elrepültek a mellettünk lévő fáról.
-Jesszus!
-Megijedtél mi?-vigyorgott.
-Nem. Csak rohadt büdös a pofád...-ez volt az a pillanat amikor megnyugodtam és a többiekkel együtt vihogtam.-Tulajdonképpen miért vagyunk itt? Igazából hol is vagyunk?? 
-Egy nagyon jó helyen, amikor találkoztunk a srácokkal, ide jöttünk beszélgetni és ismerkedni. Akkor kajálda volt, most meg a miénk mert megvettük. Bulikat szoktunk itt rendezni.
-És ma mit is ünneplünk?
-Nem tudod?
-Nem.
-Akkor gyere be.-Niall az ujjait az én ujjaim közé fonta és bevezetett az ajtón.
-Cső csajszi! Nem akartuk a közhelyes "meglepetés" és "boldog szülinapot" kiabálást, mert tudjuk, hogy utálod... De azért isten éltessen!-két puszival és egy öleléssel jutalmazott.
-Nem 1 hónap múlva lesz? És mondtam, hogy nem kell semmi...
-Azt az egy hónapot pont végigszenvedted és igenis kapsz ajándékot!
-De ahhoz, hogy odaadjátok, minek kellett elrabolni?! Nem lett volna egyszerűbb például csak odaadni és annyi? És buli se kellett volna, főleg nem ennyi cuccal...

2 megjegyzés:

  1. Nagyon jó rész lett! :) Csak így tovább ;))

    Kriszti xx

    Ui.: christywith1d.blogspot.hu Bekukkantanál? :DD

    VálaszTörlés
  2. Köszönjük szépen :))

    Nonoo M.

    megnézem természetesen :)

    VálaszTörlés