Második fejezet.

(Írta: Katy B.)

    Harry-t egy erős mozdulattal ellöktem magamtól, majd döbbenten néztem rá.
- Én... én sajnálom - mondta zavartan. - Nem akartam...
- De megtörtént. - mondtam nyersen. A busz ablakára pillantottam, de Niall már nem volt ott. - Most már be kell mennem. Jó éjszakát, Harry!
- Igen... jó éjt, Hope!
Az ajtó felé fordultam, sóhajtottam egyet, majd elővettem a kulcsot. Lassan beraktam a zárba, azt vártam, hogy halljam Harry távolodó lépteit. De nem hallottam. Kinyitottam a kaput, majd miután beléptem, visszafordultam becsukni, és azzal a lendülettel gyorsan odapillantottam, miért nem mozdul Harry. De már nem volt ott, ahogy a busz se. Kikerekedett szemmel néztem, nem értettem, hogy mélyedhettem annyira bele a gondolataimba, hogy nem hallottam, hogy elhajtott egy busz. Zűrös fejjel indultam el a házunk felé.

   Az ágyamon ültem a kibontott levéllel a kezemben. El sem hiszem, hogy idejön! Hisz már legalább fél éve nem láttam! Azóta biztos sokat változott. Nem tudom miért, de mindig irigyeltem őt. Hisz annyira szép és okos. Még sokáig gondolkodtam, majd lefeküdtem aludni, hogy másnap újdonsült erővel várhassam Blaket. Álmomban egy tengerparton sétáltam. Egy szőke srácot láttam a távolban.

- Szeretlek Hope. Te vagy az én reményem! – suttogta. Már épp közelebb akartam menni, de fölébredtem. Csak annyit láttam, hogy kék szeme volt. Gyönyörű kék szeme. Micsoda hülye álom! –gondoltam.

    Blake repülője pontban 10-kor szállt le.

- Hope! - kiáltott.

- Blake! Szia! - köszöntem, majd szorosan megöleltük egymást.

- Rég láttuk egymást. – mondta, miközben a bőröndöket húztuk ki a taxihoz.

- Igen. –helyeseltem. –Már lassan egy éve!

 - Na, de mindegy is. A lényeg, hogy itt vagyok. Mesélj mi történet veled!- kérte, miközben beszálltunk, mire én beszámoltam neki, hogy mi történt nélküle. Mindent elmeséltem. Azt is, hogy találkoztam Harryvel és, hogy tegnap megcsókolt. Meg beszélgettünk Niallről. Annyira édes. Azokkal a kék szemeivel és a cuki ír akcentusával. És persze a többi srác is szóba jött.

    Miután mindketten kiadtunk magunkból mindent eldöntöttük, hogy beülünk a Starbucksba kávézni egyet. Blake egy kávét kért én meg egy kapucsínót. Épp azt meséltem, hogy meghalt az egyik ismerősöm kutyája (tudom, nagyon izgalmas), amikor egy ismerős arc lépett b a kávézóba. Körülnézett, majd amikor meglátott intett és közelebb jött.

-Szia Harry –köszöntem.

- Szia Hope!- köszönt vissza, majd észrevette Blaket.

- És szia, neked is- vette elő csábos mosolyát, amivel totál zavarba hozta.

- Sz.. Szia! – nyögte ki Blake.

- Hogy hívnak? Egy ilyen szép lánynak biztos szép neve van!- mosolygott.

- Harry, ő itt Blake, az unokatesóm. –mutattam be vigyorogva. Harry majdnem kiköpte a kávéját.

- Na…. Nagyon szép név. –mosolygott, én pedig alig tudtam visszafojtani a nevetésem.

-  Köszönöm. - pirult el.

- Nem jöttök át hozzánk?- kérdezte Harry

- Nem. Igen. –feleltük egyszerre Blakel. Szerintem nem nehéz kitalálni, hogy melyiket mondtam én.

- De igen!- mondta Blake.

- De nem!- feleltem. És ez így ment egy darabig, amíg Harry meg nem szakította a gyerekes vitánkat:

- Akkor Blake jön, Hope marad? –kérdezte. Elgondolkodtam. Semmi kedvem Harryvel menni.  De akkor láthatnám Niallt! Meg Harryt is, aki tegnap megcsókolt. De nem hagyhatom egyedül Blaket. Harry simán kikezd vele. Elég sokáig harcoltam magamba, majd döntöttem:

- Én is megyek!- jelentettem ki, mire mindketten meglepetten fordultak felém.

- Bizti? – nézett rám nagy szemekkel Blake.

- Igen. - feleltem határozottan.

- Szuper! Akkor induljunk!- állt föl Harry.

- Oké, csak még fizetünk. – mondta Blake.

- Ne vicceljetek! Meg vagytok hívva. – közölte Harry.

- Ez igazán nem szükséges. – kezdte Blake.

- De igen.

- De nem. - most ők ketten vitáztak, míg én unottan figyeltem őket.

- Az isten szerelmére! Ne vitázzatok már! Blake hagyd, hogy Harry fizessen, csak induljunk már! - akadtam ki.

- Oké! – sóhajtott Blake, mire Harry győzedelmes arccal ment fizetni. Miután rendezte a számlát kiterelt minket a kocsijához. Egy fekete Range Rovere volt. Egész jól nézett ki. Blake beszállt hátra, így én ültem Harry mellett. Szinte egész úton beszélgettek, csak én ültem csöndben. Semmi kedvem nem volt eljönni ide. Egy hatalmas hát előtt állt meg a kocsi.

-  Wow! Ti itt laktok?- kérdezte Blake tátott szájjal, mire Harry csak mosolyogva bólintott majd kinyitotta az ajtót.

- Srácok, megjöttem! És vendégeket is hoztam! – ordított föl Harry az emeletre, mire lábdobogást hallottunk